Mi is az a együttműködés, és miért fontos?
Képzelj el egy zenekart. A közös dallam csak akkor születik meg, ha mindenki figyel a másikra, és mindenki hozzáteszi a maga részét. Néha valaki vezeti a dallamot, máskor a háttérben tartja a ritmust – mindkettő ugyanolyan fontos. Gyermekeink is nap mint nap ilyen „zenekari helyzetekben” vannak: az óvodai vagy iskolai csoportmunkákban, amikor otthon együtt pakolnak el, amikor online csapatjátékot játszanak, vagy akár egy családi nyaralás megszervezésénél.
Az együttműködés megtanítja, hogy a közös és az egyéni siker nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Fontos, hogy gyerekeinket támogassuk abban, hogy ezt a kompetenciát valódi, személyes helyzetekben és a digitális térben is gyakorolják.
A jövőállóság nem velünk születik, de megtanulható és az együttműködés az egyik kapcsolódási szuperkompetencia, amelyre biztosan mindenkinek szüksége van és lesz.
Miért nem alakul ki magától?
A gyerekek nem magától értetődően lesznek csapatjátékosok.
A világ amiben felnőnek elsősorban az egyéni teljesítményt díjazza: ki hány pontot szerzett, ki a legjobb az osztályban, ki hozza haza a díjat. Ez önmagában nem baj – de közben egyre kevesebb az olyan helyzet, ahol megtapasztalják, milyen érzés valakivel együtt elérni valamit. A versenyszemlélet előtérbe került, miközben az együttműködéshez szükséges készségek – a figyelem, a kompromisszumkészség, a közös célért való dolgozás – háttérbe szorultak.
Az együttműködés szuperkompetenciája tanulható, tapasztalatok és gyakorlás során erősödik: akkor fejlődik, ha a gyerekeknek van lehetőségük közösen cselekedni, megélni a „mi” élményt. A közös feladatmegoldás nemcsak jobb teljesítményt hoz, de erősebben motiválja a gyerekeket, mint amikor ugyanazt a feladatot egyedül végzik. Amikor a gyerekek közösen építenek valamit, megszerveznek egy játékot, vagy együtt oldanak meg egy konfliktust, akkor nemcsak a feladatot teljesítik, hanem a másikra figyelés és az alkalmazkodás képességét is tanulják.
Ha szülőként teret adunk az ilyen közös élményeknek – legyen az egy családi projekt, egy társasjáték vagy egyszerűen csak közös házimunka – akkor a gyerekek megtapasztalják, hogy a közös siker sokszor többet ad, mint a magányos győzelem. És ez egy olyan tapasztalat, amire nemcsak az iskolában, hanem az életben is szükségük lesz – mindig.
Miért kulcsfontosságú most?
World Economic Forum kutatása szerint a gyerekeink olyan világban fognak élni, ahol a munkahelyek többsége még nem is létezik, a társadalmi kihívásokat még nem ismerjük, és a technológia naponta újraírja az élet szabályait. Ezért, olyan jövőálló tudás megszerzésére is szükségük van, ami nem valamire készít fel, hanem bármire!
A siker alapjait gyerekkorban rakjuk le. Ebben az életszakaszban még természetes módon, játékosan fejleszthetjük azokat a szuperkompetenciákat, amelyek a jövőállóságot alapozzák meg. A hagyományos oktatás elsősorban lexikális tudásra koncentrál, ezért amikor a fiatalok belépnek a munka világába, gyakran szembesülnek azzal, hogy nehezen kezelik a változást, a stresszt vagy a csapatmunkát. Ekkor jönnek a költséges tréningek, coaching alkalmak és önismereti programok, holott ezeket a készségeket gyerekként könnyedén elsajátíthatóak.
Hosszú távú előnyök
Az együttműködési szuperkompetencia fejlesztésével olyan gyerekeket nevelhetünk, akik:
- Csapatban és egyedül is hatékonyak
- Képesek engedni, de nem elveszni
- Vezetni és követni is tudnak
- Nem riadnak meg a konfliktusoktól
- Empatikusan fordulnak másokhoz
Hogyan fejleszthetjük az együttműködést?
Támogasd:
- A célok közös kijelölését és megvalósítását.
- A szerepek tisztázását (ki mit vállal egy projektben vagy otthoni feladatban).
- A kompromisszumkészséget – hogy ne „veszteségként”, hanem közös nyereségként élje azt meg.
- A különböző nézőpontok meghallgatását és beépítését.
- A közös sikerek megünneplését.
Kerüld:
- A versengés túlhangsúlyozását
- Az egyéni teljesítmény kizárólagos értékelését
- A konfliktusok elkerülését minden áron
- A gyors megoldások erőltetését
- A vezető-követő szerepek merev rögzítését
Kezdd el most!
Ma este próbáld ki:
- Tervezzetek meg közösen egy családi vacsorát: ki mit főz, mit vásárol, ki terít.
- Játsszatok olyan kooperatív játékot, ahol csak együtt lehet nyerni (pl. közös kincskeresés vagy csapatépítő társas).
- Hagyd, hogy a gyermeked vezesse a közös tevékenység egy részét, például ő döntse el a sorrendet a lefekvés előtti rutinban.
Ezen a héten próbáld ki:
- Családi “nagytanács”: üljétek körbe az asztalt, és szavazzatok a hétvégi programról. Adhattok neki ceremóniális kereteket, legyen szavazócédula, kézfeltartás, taps a döntés után.
- Fordított szerepek napja: engedd, hogy a gyerek legyen a „projektvezető” egy családi feladat, például főzés vagy takarítás kapcsán: engedd, hogy ő ossza ki a feladatokat, a ti pedig kövessétek az utasításait.
Amikor az együttműködés összekapcsolódik más szuperkompetenciákkal
A problémamegoldás ritkán működik önmagában:
- Kommunikációval együtt: a világos és hatékony visszajelzés képessége.
- Érzelmi intelligenciával együtt: az empatikus és türelmes kapcsolódás képessége.
- Problémamegoldással együtt: a közös kihívások kreatív megoldásának képessége.
Az Edisonplatform szemlélete
Az Edisonplatform szakmai alapállása az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) nemzetközi oktatási javaslataihoz, a WEF (Világgazdasági Fórum) ajánlásaihoz és a CASEL (Együttműködés az Akadémiai, Szociális és Érzelmi Tanulásért amerikai szakmai műhely) szociális és érzelmi tanulás keretrendszereihez igazodik.
A jövőre való felkészítés nem egy konkrét kompetencia vagy készséglistáról szól, hanem arról, hogyan tudjuk a gyerekeket olyan tudással, készségekkel, hozzáállással és értékekkel felvértezni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy felelősen, kreatívan és bátran alakítsák a saját jövőjüket – és közben saját maguk és mások jólétéhez is hozzájáruljanak.
