Mi is az a kitartás, és miért fontos?
A kitartás olyan, mint a hegymászás. Vannak könnyű szakaszok, de előfordulnak meredek kaptatók is, ahol elfáradunk, és kísért a gondolat, hogy feladjuk. A gyerekek akkor tanulják meg a kitartást, amikor megtapasztalják, hogy a siker nem jön azonnal, és néha többször is újra kell próbálkozni.
Ugyanakkor azt is meg kell tanulniuk azt is, hogy nem minden csúcs éri meg a mászást: van, amikor a legbölcsebb döntés az irányváltás. A kitartás tehát nem vak ragaszkodás, hanem annak felismerése, mikor érdemes küzdeni valamiért, és mikor kell más utat keresni. Ez a képesség adja azt a belső erőt, amellyel végig tudják járni a céljaikhoz vezető utat – még akkor is, ha az első próbálkozás nem hoz sikert.
A mai gyerekek olyan világban nőnek fel, ahol minden gyorsan, szinte azonnal elérhető. Éppen ezért a türelem, a következetesség és az újrapróbálás képessége különösen értékes. Ha megélik, hogy a befektetett energia megtérül – olyan önbizalmat és belső erőt építenek, amely elkíséri őket az élet minden területén.
A jövőállóság nem velünk születik, de megtanulható és a kitartás az egyik egyéni erőforrás szuperkompetencia, amelyre biztosan mindenkinek szüksége van és lesz.
Miért nem alakul ki magától?
„Nem akarja befejezni.”
„Elkezdi, de abbahagyja, ha nem megy elsőre.”
Ismerős? A mai gyerekek egy olyan világban nőnek fel, ahol szinte minden azonnal elérhető: ha nem tetszik egy játék, egy kattintással jöhet a következő, hiszen van 10 életük. Ha nehéz egy feladat, egyszerűbb újrakezdeni, mint végigcsinálni.
A kitartás sok esetben azért nem fejlődik ki spontán, mert a környezet túl gyors megoldásokat kínál. A digitális világban minden azonnali: egy kattintással új videó, új játék, új lehetőség érkezik. Így a gyerekek ritkán találkoznak olyan helyzetekkel, ahol valóban végig kell vinniük valamit, még akkor is, ha unalmas, fárasztó vagy kudarcokkal teli.
A pszichológus Angela Duckworth híres „grit” kutatásai szerint a siker nem elsősorban a tehetségen múlik, hanem azon, hogy valaki képes-e évekig dolgozni valamin. A kitartás viszont nem jön magától – gyakorolni kell.
És ebben mi, felnőttek sokat számítunk. Ha mindig elhárítjuk az akadályokat, ha minden helyzetet „megoldunk helyette”, akkor nem tanulja meg, hogy a kudarc nem bukás, hanem egy tanulási lépcsőfok.
A kitartás nem magától fejlődik szuperkompetenciává bennünk: tudatosan kell edződni hozzá. A kitartás apró, hétköznapi helyzetekben születik: amikor nem adjuk fel az első próbálkozás után, amikor újra nekiállunk egy nehéz házinak, amikor segítünk végigvinni azt, amit elkezdett. Ez a felismerés alakítja át a pillanatnyi nehézséget belső erőforrássá és adja azt a stabilitást, amivel később a legnagyobb kihívásokon is át tudnak jutni.
Miért kulcsfontosságú most?
World Economic Forum kutatása szerint a gyerekeink olyan világban fognak élni, ahol a munkahelyek többsége még nem is létezik, a társadalmi kihívásokat még nem ismerjük, és a technológia naponta újraírja az élet szabályait. Ezért, olyan jövőálló tudás megszerzésére is szükségük van, ami nem valamire készít fel, hanem bármire!
A siker alapjait gyerekkorban rakjuk le. Ebben az életszakaszban még természetes módon, játékosan fejleszthetjük azokat a szuperkompetenciákat, amelyek a jövőállóságot alapozzák meg. A hagyományos oktatás elsősorban lexikális tudásra koncentrál, ezért amikor a fiatalok belépnek a munka világába, gyakran szembesülnek azzal, hogy nehezen kezelik a változást, a stresszt vagy a csapatmunkát. Ekkor jönnek a költséges tréningek, coaching alkalmak és önismereti programok, holott ezeket a készségeket gyerekként könnyedén elsajátíthatóak.
Hosszú távú előnyök
A kitartás fejlesztésével olyan gyerekeket nevelhetünk, akik:
- Hosszú távú célokat is képesek kitűzni és elérni
- Képesek tanulni a kudarcaikból,
- Képesek türelmesek lenni lassú dolgokban is
- Erősebb lesz a belső motivációjuk
- Képesek lesznek reálisan dönteni arról, mikor érdemes folytatni vagy váltani
Hogyan fejleszthetjük az kitartást?
Támogasd:
- A hosszabb távú projektek vállalását
- A kis lépésekben való gondolkodást
- A nehézségek természetes elfogadását
- A folyamat értékelését, nem csak az eredményt
- A reális célok kitűzését
Kerüld:
- Az azonnali segítségnyújtást minden nehézségnél
- A túl könnyű feladatok adását
- A tökéletesséh erőltetését
- A kudarcok elleni túlzott védelmet
- A gyors feladás elfogadását
Kezdd el most!
Ma este próbáld ki:
- Beszéljétek át a nap nehézségeit, kérdezz rá a kihívásokra és a megoldásokra is: „Mi volt ma a legnagyobb akadály? Hogyan oldottad meg?”
- Kérdezd meg, hogy ki a legkitartóbb ember, vagy mesehős akit ismer és miért gondolja ezt róla?
Ezen a héten:
- Hajtogassatok 7 napon át, lefekvés előtt együtt egy-egy papírhajót és beszéljétek meg, hogy napról napra miben fejlődtetek együtt és miben lehetne még fejlődni.
- Kezdjetek el egy együtt egy hosszabb projektet, olyat amit nem lehet azonnal befejezni, nincs azonnal eredménye, például: több ezer darabos puzzle, modellépítés
Amikor a kitartás összekapcsolódik más szuperkompetenciákkal
- Rezilienciával együtt: a kudarcokból való örök újrakezdés képessége.
- Önismerettel együtt: a reális célok kitartó követésének képessége.
- Kíváncsisággal együtt: az új utak keresésének képessége
Az Edisonplatform szemlélete
Az Edisonplatform szakmai alapállása az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) nemzetközi oktatási javaslataihoz, a WEF (Világgazdasági Fórum) ajánlásaihoz és a CASEL (Együttműködés az Akadémiai, Szociális és Érzelmi Tanulásért amerikai szakmai műhely) szociális és érzelmi tanulás keretrendszereihez igazodik.
A jövőre való felkészítés nem egy konkrét kompetencia vagy készséglistáról szól, hanem arról, hogyan tudjuk a gyerekeket olyan tudással, készségekkel, hozzáállással és értékekkel felvértezni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy felelősen, kreatívan és bátran alakítsák a saját jövőjüket – és közben saját maguk és mások jólétéhez is hozzájáruljanak.
