A kreativitás a gyermekek fejlődésének egyik fontos alappillére: támogatja a problémamegoldást, az alkalmazkodást, az új ötletek kialakítását és a rugalmas gondolkodást. Szorosan kapcsolódik a képzelőerőhöz is, hiszen amikor egy gyerek mesét hallgat vagy olvas, belső képeket alkot a szereplőkről, helyszínekről és eseményekről.
Az ELTE Alfa Generáció Labor, Edisonprogramunk kutatásában azt vizsgálta, hogyan függnek össze a különböző történetfogyasztási szokások és a képernyőhasználat a 6–8 éves gyermekek kreativitásával.
Mit vizsgált a kutatás?
A történetmesélés hagyományosan közös, társas tevékenység volt: a szülő mesélt, a gyermek kérdezett, elképzelte a hallottakat, és együtt alakították a történet világát. Az elmúlt évtizedekben azonban a mesefogyasztás és a szabadidős tevékenységek egyre inkább digitális formát öltöttek.
A kutatásban 78 gyermek vett részt. A szülők kérdőívben számoltak be arról, hogy gyermekük mennyi időt tölt különböző tevékenységekkel, például önálló vagy közös olvasással, fejből mesélt történetek hallgatásával, hangoskönyvek fogyasztásával, tévé- és filmnézéssel, digitális játékokkal, érintőképernyős eszközök használatával vagy háttértévé mellett.
A gyermekek kreativitását és képzelőerejét többféle feladattal mérték. Egyes tesztekben megkezdett rajzokat kellett befejezniük, más feladatokban nonfiguratív ábrákhoz kellett jelentést társítaniuk, illetve hétköznapi tárgyak szokatlan felhasználási módjait kellett felsorolniuk. A képzelőerőt pedig olyan feladat segítségével vizsgálták, amelyben különböző tárgyakat kellett elképzelniük és összehasonlítaniuk.
Mit mutattak az eredmények?
A kutatás eredményei szerint azok a gyerekek, akiknek a szülei gyakrabban meséltek fejből vagy találtak ki történeteket, magasabb kreativitást mutattak. Az önálló olvasás szintén pozitív kapcsolatban állt a kreatív gondolkodással.
Ezzel szemben a gyakoribb érintőképernyős eszközhasználat alacsonyabb kreativitással járt együtt. A tévé- és egyedüli filmnézés, valamint a digitális játék önmagában nem mutatott egyértelmű kapcsolatot a kreativitással, ugyanakkor a szülővel közös filmnézés enyhén pozitív összefüggést mutatott.
Az eredmények arra utalnak, hogy nem önmagában a digitális vagy nem digitális forma a meghatározó, hanem az, hogy az adott tevékenység mennyire aktív, társas és képzeletet megmozgató.
Miért lehet fontos a közös mesélés?
Az önálló olvasás során a gyermek maga alkotja meg a történet szereplőit és világát a képzeletében, saját tempóban dolgozza fel az olvasottakat, és aktívan részt vesz a történet értelmezésében.
A szülő által fejből mesélt történetek pedig különösen gazdag közös élményt teremtenek. Ilyenkor a gyermek nem csupán hallgatója, hanem sokszor alakítója is a történetnek: kérdezhet, visszajelzést adhat, és közösen építheti fel a képzeletbeli világot a szülővel.
Az érintőképernyős eszközök használata ezzel szemben gyakran magányosabb és passzívabb tevékenység. Emellett könnyen háttérbe szoríthat olyan kreativitást támogató elfoglaltságokat, mint a szabad játék, az olvasás, a közös mesélés vagy akár az unatkozás, amelyből gyakran új ötletek születnek.
Mire érdemes figyelni szülőként?
Bár a kutatás összefüggéseket vizsgált, és nem bizonyít ok-okozati kapcsolatokat, az eredmények fontos üzenetet hordoznak a családok számára. A gyermekek kreatív fejlődését érdemes olyan tevékenységekkel támogatni, amelyek aktív képzeleti munkát és társas bevonódást igényelnek.
A fejből mesélés, az önálló olvasás és a közös médiafogyasztás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyerekek ne csupán befogadói, hanem aktív alakítói is legyenek a történeteknek és saját ötleteiknek.
Forrás: Szőke R., & Konok V. (2026). Digital and Non-Digital Story Consumption, Touchscreen Device Use, and Gaming in Relation to Children’s Creativity. Megjelenés előtt álló kézirat.
