Mi is az a reziliencia és miért fontos?
A reziliencia olyan, mint egy keljfel Jancsi. Akárhányszor kibillen, mindig visszatalál az egyensúlyához.Az élet is tele van váratlan fordulatokkal – költözés, új iskola, baráti kör változása vagy éppen digitális kihívások. A reziliencia nem azt jelenti, hogy a gyerekeket nem éri csalódás vagy fájdalom, hanem azt, hogy képesek újra és újra talpra állni, és meglátni az új lehetőségeket. Ez a rugalmasság segíti őket abban, hogy a kudarcot ne végállomásnak, hanem átmeneti állomásnak éljék meg.
A mai fiatalok olyan kihívásokkal találkoznak, amelyek korábban nem léteztek: a klímaváltozás következményei, a bizonytalan munkaerőpiac, a gyorsan változó társadalmi környezet vagy a folyamatosan új technológiákhoz való alkalmazkodás. Ezek mind újfajta ellenálló képességet kívánnak tőlük. A kulcs az, hogy gyermekeink megtanulják: a bizonytalanság nem akadály, hanem a 21. századi élet természetes része. Ha el is dőlnek, mindig képesek legyenek visszatérni – mint a keljfel Jancsi, amely minden kibillenés után újra feláll.
A jövőállóság nem velünk születik, de megtanulható, és a reziliencia az egyik legfontosabb szuperkompetencia, amelyre biztosan mindenkinek – nekünk szülőknek is – kiemelten nagy szüksége van és lesz.
Miért nem alakul ki magától?
A kutatások szerint a gyerekek pszichológiai ellenállóképessége nem veleszületett adottság, hanem elsősorban tapasztalatokon keresztül fejlődik. A Harvard Center on the Developing Child például kimutatta, hogy a reziliencia akkor erősödik, ha a gyerekek biztonságos kapcsolatban élhetik meg a kisebb nehézségeket és újra talpra tudnak állni. Ha azonban a felnőttek minden akadályt elhárítanak előlük, vagy túlzott perfekcionizmust várnak el, akkor a kudarcélmény – ami valójában a tanulás alapja – kimarad az életükből. Így nem edződik ki az a belső rugalmasság, amely később a válsághelyzetekben megtartja őket.
A válasz tehát egyszerű és biztató: a reziliencia tudatosan alakítható. Nem nagy drámák, hanem apró hétköznapi helyzetek révén – amikor a gyerek megtapasztalja, hogy egy elrontott dolgozat után is van új lehetőség, vagy amikor a szülő a teljesítmény helyett az erőfeszítést értékeli. Ezekből a helyzetekből tanulja meg, hogy a kudarc nem végállomás, hanem átmeneti állapot. Ez a szemlélet az, ami valódi biztonságot ad: nem a nehézségek elkerüléséből, hanem azok feldolgozásából fakadó erő.
Miért kulcsfontosságú most?
World Economic Forum kutatása szerint a gyerekeink olyan világban fognak élni, ahol a munkahelyek többsége még nem is létezik, a társadalmi kihívásokat még nem ismerjük, és a technológia naponta újraírja az élet szabályait. Ezért, olyan jövőálló tudás megszerzésére is szükségük van, ami nem valamire készít fel, hanem bármire!
A siker alapjait gyerekkorban rakjuk le. Ebben az életszakaszban még természetes módon, játékosan fejleszthetjük azokat a szuperkompetenciákat, amelyek a jövőállóságot alapozzák meg. A hagyományos oktatás elsősorban lexikális tudásra koncentrál, ezért amikor a fiatalok belépnek a munka világába, gyakran szembesülnek azzal, hogy nehezen kezelik a változást, a stresszt vagy a csapatmunkát. Ekkor jönnek a költséges tréningek, coaching alkalmak és önismereti programok, holott ezeket a készségeket gyerekként könnyedén elsajátíthatóak.
Hosszú távú előnyök
A reziliencia fejlesztésével olyan gyerekeket nevelhetünk, akik:
- Rugalmasan alkalmazkodnak a változásokhoz
- Pozitívan közelítenek a kihívásokhoz
- Gyorsan felépülnek a kudarcokból
- Mernek segítséget kérni
Hogyan fejleszthetjük a rezilienciát?
Támogasd:
- A rugalmas gondolkodást
- A pozitív újrakezdést
- A tanulást a hibákból
- A támogató kapcsolatok építését
Kerüld:
- A nehézségektől való túlzott védelmezést
- A pesszimista hozzáállást
- Mindent egyedül kelljen megoldania
- A változásokat félelmetesnek beállítani
Kezdd el most!
Ma este próbáld ki:
- Emlékeztesd arra, hogy képes bizonytalanságokat is átvészelni: idézzetek fel egy régi helyzetet, amikor nagyon kétségbe volt esve (pl. elveszett a kedvenc játéka vagy nem sikerült egy feladat). Beszéljétek meg, hogyan múlt el az érzés végül, és mit tanult belőle.
- Szobanövény nyomozás: nézzétek meg együtt a növényeket otthon. Elég fényt kapnak? Jól érzik magukat ott, ahol vannak? Játsszatok együtt a gondolattal: mi történne, ha máshová tennétek őket?
Ezen a héten:
- Gyakoroljatok „mi lenne, ha” forgatókönyveket: találjatok ki váratlan helyzeteket („Mi lenne, ha lerobbanna a busz?”, „Mi lenne, ha zárva lenne a bolt?”), és beszéljétek meg együtt, milyen megoldások jöhetnek szóba.
- Készítsetek „túlélő-csomagot” nehéz napokra: tegyetek bele egy kedvenc fotót, egy vicces idézetet, egy kis játékot vagy rajzot, amit elővehet, ha rossz napja van.
Amikor a reziliencia összekapcsolódik más szuperkompetenciákkal
- Problémamegoldással együtt: kreatív megoldások keresése válság esetén
- Érzelmi intelligenciával együtt: érzések egészséges feldolgozása
- Önbizalommal együtt: belső erő és stabilitás
Az Edisonplatform szemlélete
Az Edisonplatform szakmai alapállása az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) nemzetközi oktatási javaslataihoz, a WEF (Világgazdasági Fórum) ajánlásaihoz és a CASEL (Együttműködés az Akadémiai, Szociális és Érzelmi Tanulásért amerikai szakmai műhely) szociális és érzelmi tanulás keretrendszereihez igazodik.
A jövőre való felkészítés nem egy konkrét kompetencia vagy készséglistáról szól, hanem arról, hogyan tudjuk a gyerekeket olyan tudással, készségekkel, hozzáállással és értékekkel felvértezni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy felelősen, kreatívan és bátran alakítsák a saját jövőjüket – és közben saját maguk és mások jólétéhez is hozzájáruljanak.